Váci Mihály Kulturális Központ Kultúrakutató Csoportja


1. Kárpátaljai kutatások

Absztrakt:

A magyar közösség a 19. században alakította ki a nemzeti fejlődéshez szükséges gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális eszközrendszerét, melyek segítségével teremtette meg a nemzet tudatát. A magyar nemzettudat a kultúra alapú nemzeti koncepció köré szerveződött, mely a nemzeti nyelv, a történeti hagyományok és a kultúra eszközével tudta hatékonyan leírni a Kárpát-medence magyarságának jellemzőit. A 20. században a magyar nemzeti kisebbségek kényszerű elkülönültsége miatt kialakultak azok a regionális jelenségek, melyeket Kárpátalján is kimutattak a kutatások. Tanulmányunkban a kárpátaljai Rákóczi-kultusz elemeit vizsgáljuk meg a magyar nemzeti identitás szempontjából. A munka célja bemutatni a kuruc világ hagyományait, illetve kulturális örökség jellemzőit a történeti leíró módszerek segítségével. Munkánkban a kultusz meghatározó elemeire helyeztük a hangsúlyt: a néphagyományok értékképző szerepére, valamint a tradíció kiépülésének állomásaira. A szöveg széles forrásanyagra épült, melyek közül ki kell emelnünk a 18. században keletkezett naplókat és emlékiratokat, valamint a kárpátaljai magyar történeti munkákat, illetve a 19-20. században megindult ruszin kutatások klasszikus monográfiáit.

Abstract: 19th-century Hungary was marked by economic, social, political, and cultural changes which were essential for the emergence of national consciousness. A shared sense of Hungarian identity was organised around the concept of national culture that was able to effectively depict the characteristics of the Hungarians in the Carpathian Basin through national language, historical traditions, and cultural patterns. The forced separation of Hungarian national minorities in the 20th century led to the formation of phenomena that research has also identified and described in the Transcarpathian region. This study examines elements of the Rákóczi cult in Transcarpathia with regards to Hungarian national identity. The aim is to present the traditions of the so-called “Kuruc world” and the characteristics of cultural heritage using descriptive historical methods. The focus falls on certain defining elements of the cult, namely, the role of folk traditions in value formation and the stages of its development. The study draws on a wide range of sources including 18th-century diaries and memoirs, Hungarian historical works written in Transcarpathia, and authoritative monographs of Ruthenian studies which began in the 19th and 20th century.

Kulturális szemle

Drabancz M. Róbert: II. Rákóczi Ferenc öröksége Kárpátalján

Bevezetés:

II. Rákóczi Ferenc egy olyan család sarja volt, amelyik meghatározó szerepet játszott a 17. századi magyar történelmében. A família szédületes karrierje együtt járt az anyagi gyarapodással, a fejedelem birtokainak nagysága 1,3 millió holdon terült el. A gazdag birtokok 27 vármegyét érintettek, de legnagyobb részük – majd 1 millió hold – összefüggő területen a történelmi Magyarország északkeleti területére összpontosult. A későbbi nagyságos fejedelem ilyen hatalmas vagyon birtokában gondtalanul élhette volna fényűző életét, azonban ezt nem engedte mély vallásossága, erkölcsös, felelősségteljes személyisége, illetve családi hagyományai. A főurak azon szűk csoportjához tartozott, aki úgy érezte, hogy kiváltságos helyzete kötelezettséggel jár együtt, amelyet egyaránt teljesítenie kell Istennel, a hazával és az ott élő emberekkel szemben. Ezekről a kötelezettségekről, amely gyakorta szembekerült az önérdekkel, Rákóczi maga is szól írásaiban. A szabadságharc kezdetén például ekként reagált a nép hívó szavára: „Be kell vallanom, az okosság minden szabálya ellenére vágtam neki; ifjúi hév lelkesített és hazaszeretet. Még visszafordulhattam volna s erre lett is volna bőven okom. De bátorított és lelkesített, hogy kiérdemeljem a nép bizalmát és szeretetét. Kitartottam a magam elé tűzött cél mellett.”

Tanulmányomban a kárpátaljai Rákóczi-kultusz elemeit vizsgálom meg a magyar nemzeti identitás szempontjából. A munka célja bemutatni a Rákóczi-kultusz történeti kereteinek kiépülését, valamint a kultusznak nemzeti identitásra gyakorolt hatását értelmezni.  A szövegben a jelenség meghatározó elemeire helyeztem a hangsúlyt: a tradíció kiépülésének állomásaira, illetve a kárpátaljai magyar közösség történeti tudatának jellemzőire. A tanulmány széles forrásanyagra épült, melyek közül ki kell emelnem a 18. században keletkezett naplókat és emlékiratokat, valamint a kárpátaljai magyar történeti munkákat, illetve a 20. században megindult ruszin kutatások klasszikus monográfiáit.  Másrészt a nemzeti identitás és a kultusz kapcsolatrendszerét vizsgáló rész a kárpátaljai magyar kulturális szakemberek körében végzett friss kérdőíves kutatás eredményét mutatja be.

Megjelent: Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2021/1. szám, 11-22.

2. Vidéki rendszerváltók


Harminc évvel ezelőtt, 1990-ben a tavaszi országgyűlési és az őszi helyhatósági választások alkotmányjogi és politikai értelemben egyaránt legitimmé tették a demokratikus ellenzéki erők rendszerváltó törekvéseit. A rendszerváltás folyamatáról, valamint az állampárti rezsimmel szembenálló, a többpárti, demokratikus politikai rendszer megteremtésében kulcsszerepet játszó, országos ismertségre szert tett személyekről viszonylag sok tudományos publikáció, illetve médiatartalom született, azonban a vidéki Magyarország rendszerváltó hőseiről, az átalakulás folyamatának helyi társadalmi viszonyairól méltatlanul kevés tudományos-ismeretterjesztő munka készült. Célunk, hogy bemutassuk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő, a nyolcvanas-kilencvenes években a megyei településeken a demokratikus átalakulásban meghatározó szerepet játszó egyéniségek életútját a rendszerváltás metszetében. Olyan portrék készítésére vállalkozunk, amelyek egyrészt forrásértékként szolgálnak majd lokális, történeti, társadalomtudományi kutatások és publikációk készítéséhez, másrészt a portrék ismeretterjesztő célú, dokumentarista műfajú online rádióműsorként szélesebb közönséghez jutnak el online platformokon. A tervezett portrésorozat hozzájárul a rendszerváltás folyamatának mélyebb megismeréséhez, a helyi társadalmak ezredfordulós történetének feltárásához, valamint a történelmi emlékezetőrzés közösségi identitásformáló, kohéziós szerepének erősítéséhez. A tervezett projekt aktualitását a kerek évforduló mellett az adja, hogy a rendszerváltás folyamatában fontos szerepet játszó személyek egyre nagyobb része tartozik az időskorúak közé, az ő emlékezetük felidézése és dokumentálása a pótolhatatlanság miatt is egyre sürgetőbb kötelessége az utókornak.

A portrésorozat készítése Szabolcs-Szatmár Bereg megyében élő, a demokratikus politikai-társadalmi rendszer kiépítésében fontos szerepet játszó emberről, akik a megyében, illetve egy-egy településen meghatározói voltak a helyi közösségekben a politikai rendszerváltás akaratát legitimáló társadalmi konszenzus megteremtésének, a békés átmenet biztosításának. Minden adás egy-egy személy élettörténetét mutatja be a nyolcvanas- kilencvenes évek időmetszetében; az egyéni életút állomásain keresztül kirajzolódik a helyi demokratikus ellenzék megszerveződésének folyamata, a rendszerváltás lokális eseménytörténete. A portrék elsődlegesen ismeretterjesztő célú műsorként készülnek, több korosztályt és célcsoportot szólítanak meg, azonban az előkésztés és a megvalósítás módszeréből adóan történeti forrásdokumentumként is szolgálnak. 

Vidéki rendszerváltók #4 “Számunkra a győzelem a bejutást jelentette akkor…”

-Drabancz M. Róbert- Vitál Attila: Vidéki rendszerváltók I.: Az államszocialista rendszer vidéki sajtónyilvánossága. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2022/1. szám 81-87. oldal


– Drabancz M. Róbert- Vitál Attila: Vidéki rendszerváltók II.: “Számunkra a győzelem a bejutást jelentette…” beszélgetés Seszták Oszkárral, a Fidesz nyíregyházi alapszervezetének alapító tagjával, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökével.
Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2022/2. szám 39-51. oldal

3. 1956 öröksége Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében

Az 1956-os magyar forradalom vízválasztó az ország 20. századi történelmében. A forradalmi események a nemzet tagjait reálisabb önszemléletre, valamint arra tanították meg, hogy a függetlenségi harcukban csak önmagukra számíthatnak. Ebben az értelemben az 1956-os forradalom nem bukott el, hanem a Rákóczi-szabadságharchoz és az 1848-49-es forradalmi eseményekhez hasonlóan példát mutatott az elkövetkező generációk számára. 1956 kollektív emlékezetéről elmondhatjuk, hogy a forradalom a Kádár-kori Magyarországon a kommunikatív emlékezetben létezett, míg a hivatalosan, intézményesült formában fenntartott közösségi tudás egy ettől eltérő narratívat mutatott fel. 1956 elhallgatott múltja gyakorlatilag kívül állt a hivatalos ideológia által hirdetett hagyományon, mert a Kádár-rendszer emlékezete a szocializmust hirdette a szocialista ünnepekkel, míg 1956-ot, mint a megtévesztett csőcselek megmozdulását mutatta be. Azonban egy ezzel párhuzamosan létező kommunikatív emlékezet megőrizte 1956 szóbeli hagyományát. Ez a szóbeli hagyományban öröklődő narratíva 1956-ról, a rendszerváltásig nem intézményesült, nem vált belőle „kulturális emlékezet”, rítusokkal és szimbolikával fenntartott hagyomány. 1989-90-ben felszabadult a korábban a hivatalos nyilvánosságból kiszorított kommunikatív emlékezet a forradalomról, és elkezdődött egy folyamat, amelynek lényege az volt, hogy a forradalom emlékezete a hivatalos kulturális emlékezet részévé vált, ezáltal beépült a nemzeti közösség identitásába, illetve az új magyar állam meghatározó mítoszává alakult. Ezt szolgáltak az 1989 utáni megemlékezések állami, helyi, sőt iskolai szinten is, a tantervbe illesztett 1956-rol szóló anyagok az oktatásban, valamint egy olyan általános diskurzus is, amely a forradalom értelmezését tűzte ki céljául. Az új magyar állam hivatalos narratívája szerint 1956 annak a szabadságharcos hagyománynak a részét képezte, amelybe beletartozott a Rákóczi-szabadságharc, valamint az 1848-as forradalom is.                                                                                                            

Kutatásunk célja az, hogy egy tanulmányokban foglaljuk össze Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1956-os eseményeit, valamint forradalmi események gazdasági, társadalmi, politikai, valamint kulturális vetületeit. Fontos szempont munkánkban a történelmi események értelmezése mellett az 1956-os örökség szerepének tisztázása a nemzeti emlékezet szempontjából is. Megvizsgáljuk a forradalom hatását a rendszerváltó nemzedékekre, illetve bemutatjuk a társadalmi reprezentáció megyei formáit. Szándékunk az, hogy a történettudomány eszköztárát felhasználva értelmezzük a forradalmi események megyei kiinduló pontjait, illetve feltárjuk az események mozgatóerőit.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével kapcsolatos könyvtári dokumentumai levéltárunkban.

Forradalom és szabadságharc a kelet kapujában.

Dr. Holmár Zoltán: Az 1956-os forradalom Nyíregyházán.

Reszler Gábor: Megrekedve – Szabolcs-Szatmár megye néhány gazdasági és társadalmi jellemzője1944 és 1956 között.

1956 örökségének továbbélése a rendszerváltás után.

Az 1956-os forradalom résztvevőinek sorsa Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Az 1956-os forradalom résztvevőinek sorsa.

Néző István: „…ötvenhat izzó ősze volt…”: Kisvárda a forradalom és szabadságharc idején.


Sütiket használunk a felhasználói élmény folyamatos fejlesztésére és a weboldal egyes funkcióinak biztosítására. A weboldal használatával elfogadja a sütik alkalmazását.
ELFOGADOM
A SÜTIKRŐL BŐVEBBEN
BEÁLLÍTOM A SÜTIKET