Rita Weychert, a művész
Saját életének történetei, valamint az őt körülvevő emberek késztetik arra, hogy ecset és festék után nyúljon. Rita Weychert az emberek élményeit, történeteit, gondolatait, félelmeit és örömeit kívánja formába önteni.
Mindent felhasznál, ami kifejezést adhat éppen uralkodó érzéseinek. Többek között az akrilszínek, pigmentek, tinták, homok segítenek neki abban, hogy gondolatait sűrűsítse, vagy éppen elrejtse, titokká alakítsa. A „művészet titokként” való felfogása lenyűgözi.
Ezen túl a történelem, a politika és a természet iránti érdeklődése is megjelenik munkáiban. Az életet teljességében festi meg erős színekkel, dinamikus és szenvedélyes ecsetvonásokkal, redukált formákkal. Lovak igen gyakran szerepelnek a képeken, mert a művésznő különösen kedveli ezeket az állatokat.
Rita Weychert racionálisan és analitikusan gondolkodik; ugyanakkor spontán, túláradó és érzékeny is. Ez számára nem ellentmondás, a kettő egyszerre van jelen. Így fogalmaz: „Nem akarom elkötelezni magam egy stílus mellett, helyette azt akarom festeni, ami és ahogyan a szívemben vagy a fejemben van. És ez minden nap más és más lehet. Nem választom el a megfontoltságot a spontaneitástól, mindkettőnek szabad utat engedek, mivel kölcsönösen megtermékenyítik egymást, és mindkettő a részem. A világ színes és izgalmas, boldog és szomorú! Minden nap újra és újra rácsodálkozom a világra. Hálás vagyok, hogy ehhez megvan a szabadságom és a lehetőségem”.
Kedvenc színe a vörös. A vörös a vér, a tűz, a szerelem, a szenvedély és a fájdalom színe. Szereti ellenben a kéket is, az ég és a metafizika, a levegő és a víz színét.
